HTML

Praktikum und Abenteuer in Schwerin

Friss topikok

Címkék

Archívum

18. Tag

2013.12.06. 22:53 Sitkei Balázs

wp_20131206_009_1386366801.jpg_2592x1456

Halihó Mindenki,

 

szintén nem túl sok alvás után, kitekintettem az ablakon és megláttam, hogy még mindig szakad a hó és nem is akárhogy... szinte orkán tombol odakint, így gondoltam bevetem a hótaposóm és mostmár tényleg bekeményítek... betűröm a pólóm is, meg mindent ahogy kell... ez már nem játék... :) A lányok megint késtek egy picit, így már csak a másik busszal tudtunk menni, de ebben már profik vagyunk, mármint a gyors útiterv-szervezésben. Kint tombolt a vihar, de mi a jó meleg buszban aludtunk. Átszálltunk a 8-asra, minden rendben, időben vagyunk viszonlyag, lehet, hogy nem is fogunk késni, de ha mégis, majd ráfogjuk ugye az időjárásra... Kinyitjuk a szemeinket, amikor bemondják, hogy "Nächte Halt ist Groß Medewege", erre nagy durranás, a busz össze- visszacikázik, majd jég és hó meg valami csapódik fel az ablakokra, hála Istennek, nem a mi oldalunkon. Majd lesodródunk az útról, egy kis csúszás után, hirtelen a buszt megáll. Kicsapódnak az ajtók és nagy sötétség odakint, de tudtuk, hogy már közel vagyunk. Így egy kis szívmegállás után, azonnal leugrottunk a buszról és elindultunk minél távolabb tőle. Meg sem néztük, hogy mi történt a busszal, gyorsan elindultunk a házak és a járda felé. Majd kiabál, az amúgy is ideges sofőr, hogy kérem visszaszállni... mondtuk, hogy kösz nem... jó ez így... én mentünk gyorsan a kereszeződés felé, ami már ismerős volt... Miután kihevertük a kis kalandot, sétáltunk a hóviharszerű izéban a Bäckerei-ba. Bemegyünk sehol senki. Az almaszeletelő bácsi, a takarító, Jenny és Caroline voltak csak bent, gondoltuk, akkor tényleg nem is késtünk... Borival kettesben voltam ma, Kokosmakronen-t kevertük és nyomkodtunk a változatosság kedvéjért. A száraz zsemléket daráltuk egy géppel, és csomagoltuk be, mint teljeskiőrlésű zsemlemorzsa.... guszta volt :S :P

Majd elszeparáltak egy kicsit és mehettek csokizni :) Nagyon jó volt, úgyis imádok csokival dolgozni. Először fehércsokival mártottam be Isler-szerű sütiket, de csak a felét, majd Mandelnhörnchen-eket mártogattam étcsokiba, Riesen-Choco-Cookie-kat spricceltem fekete és fehércsokival, Nougatringe-ket (isteni finom) márottam csokiba és szórtam mogyoróval, majd a végén az Islerek másik felét étcsokival húztam át. Egész délelőtt végülis ezt csináltam, de nagyon jó volt :) Elrepült az idő, nagyon élveztem :)

Majd kitaláltuk, hogy csinálunk bent két Dobos tortát, mint újabb magyar sütemény, az egyiket megkóstolják, a másikat pedig hazahozzuk, mert szombaton lesz Arnold szülinapja... El is kezdték a lányok, amíg én csokiztam. Megsütötték a lapokat, majd becsomagolták a Kokosmakronen-eket, hála Istennek azt megúsztam :)
Jött az ebéd... Kint szakadt a hó, de úgy, hogy nem is akartunk átmenni, de mondom menjünk, mert ki tudja, hogy haza érünk-e vacsorára, vagy hogy egyáltalán haza tudunk-e menni. Hát jó, gyorsan átfutottunk, de meg lettem fenyegetve, hogy ha megint sz*r lesz a kaja, akkor nem tudják, hogy mit csinálnak velem, hogy kirángattam őket a fagyba... Nem hittem a szememnek, amikor Lasagné-t olvastam a táblán... a lányok sem hitték el... Bementünk és tényleg az volt... Első kérdésünk: Hús van benne? És volt, éééééés voooolt beeeneee húúúúús!! :P A lányok csak felet kértek... Mire odaértem a pultos srác nagyon vicces volt, kérdezte, hogy: Te már csak egy negyedet kérsz? :) Mondom: Vicces, nem, köszönöm :) Megpróbálok egy egészet megenni!! :P
Majd megettük... Eddig ez volt a legfinomabb, nem tértünk magunkhoz... Majd mentünk vissza dolgozni, mire Caroline eltűnt (hazament) otthagyott elvileg mindent a rénszarvasokhoz, hogy fejezzük be... Hát nem teljesen így volt, de azért megoldottam a problémát a glazúrral. A lányok addig betöltötték a tortát gyorsan, én pedig feldíszítettem mogyoróval és krémmel, és írtam rá egy 20-ast :) Majd mutatok arról is képet, jól néz ki szerintem, ahhoz képest, hogy persze ez is bio :D
Majd pontban 2-kor leléptünk, amikor már teljesen egyedül voltunk a cukirészlegen... Ezért meg is engedtünk magunknak egy isteni Riesen-Choco-Cookie-t :) Megvan a recept!! ;)

Majd mentünk a városba, megvettük a jegyeket a holnapi lübecki útra, vettük egy kis csokit, innivalót, megnéztünk egy pár sörözőt, mert holnap a kirándulás után még beakarunk ülni egy Hütté-be vagy valahová, egy echte német sört megkóstolni meg csak a hangulat miatt. Elég drágák, de majd egyszer kibírjuk ha már ittvagyunk.
Négyesben már tegnap kihúztuk egymást Mikulás nap alkalmából és veszünk egy kis ajándékot, hogy meglegyen a feeling, még itt kint is :) Meg is vettük a kis apróságokat is, majd hazamentünk és jött a meglepetés... Valami járt a szobámban és otthagyott egy kis csokit és egy narandarint az asztalomon. Nagyon jól esett :) Ezekszerint mégis létezik a Mikulás... és még a fürdőszobát is kitakarította és a szemetet is elvitte :D Nagyon kedves gesztus volt tőle.

Majd vacsoráztunk, beszélgettünk, megbeszéltük, a holnapi indulást és most megyünk Borival találkozni Roman-nal a Kontaktpersonnal, hogy mutasson valamit Lübeckről, hamár ismét lemondta a közös kirándulást velünk... De majd megint megoldjuk Borival kettesben az idegenvezetést, mint múlthéten Hamburgban :)

 

Várhatóan "korán" hazaérünk majd és viszonylag kipihenhetjük magunkat a holnapi utazásra. Jóéjszakát!! Xx

Szólj hozzá!

17. Tag

2013.12.06. 22:50 Sitkei Balázs

1418407_web_1386366627.jpg_600x400

Halihó Mindenki,

 

a tegnapi túlóra után gondoltuk megérdemelnénk egy kis késést, így sikeresen lekéstük a buszt... Na jó nem, egy kicsit elaludtunk és nem értük volna el 3 perc alatt, így nem is erőltettük annyira a dolgot, hogy a hidegben még nekiálljunk futni is... Azért nem őrültünk meg teljesen. Beértünk, senkinek fel sem tűnt, hogy 20 perccel később értünkbe, de ezt az elején mondtuk is, hogy lehet, hogy fogunk késni, ezek szerint felfogták :) Én 8 liter tojás leengedésével (feltörésével) kezdtem, mivel tudjátok, hogy írtózom a tojástól, gondolhatjátok, hogy mennyire élveztem a dolgot...
Majd csokis masszát kentünk lemezekre, Florentinert kevertünk be, porcióztunk, majd csokival kimártottuk. Mandelnhörncheneket és valami guszta háromszögalakú sütit is mártogattunk csokiba, nagyon jól néztek ki :)

Majd piskótákat, sütiket és Plätzchen-eket pakolásztunk ide-oda, egyik tálcáról a másikra, rendezgettük őket meg mittudomén... Majd összemértünk egy Donauwelle hozzávalóit. Mézeskalács csillagokat pakoltunk ládákba, becsomagoltuk őket, csokis kockákat díszítettünk dióval stb.

Külön szeretnék kitérni az ebédre... Ismét... Mikor megláttuk a bejárati ajtó melletti táblán, hogy a mai menü Auflauf, majdnem sírva fakadtunk és visszarohantunk a műhelybe... De a banános túrón, vagy túrós banánon megakadt a szemünk és mondtuk, hogy ezt azért kóstoljuk meg... már máskor is volt, hogy csak desszertet kértünk, mert "nem voltunk éhesek"... ;) Meglepően jól nézett ki az Auflauf, így mégiscsak kértünk belőle egy-egy fél adagot, majd mondtam a nőnek, hogy csak azért kérünk mind féladagot, mert nagyon sok sütit kellett kóstolnunk... Persze nevetett, szerintem vette a lapot... :D Megkóstoltuk és nem értettük az egészet... Már majdnem ízlett az eddig gyűlölt zöldségfelfújt... Két opción gondolkodtunk... a.) vagy új a szakács b.) már kezdünk hozzászokni... Nem derült ki, de a lényeg, hogy Borival az egészet megettük és nagy büszkén, lassan, feltűnést keltve vittük vissza az üres tányérunkat, büszkén mutogatva a pultosoknak... :D Mert ilyen még nem volt hosszú pályafutásunk alatt.. Majd jött a csalódás, a banános túró, ami banán volt, addig oké, de nem túró volt az, hanem szerintünk joghurt, tejföllel. Nem volt valami jó, de ez volt...
Majd ismét 2 előtt 10 perccel – addig tart a munkaidőnk elvileg – kiadták, hogy még azt a tálca Dominosteiné-t mártsuk ki gyorsan... Mondtuk, hogy oké...bárcsak ne tettük volna, mivel addig kutyulták a csokikat, amit tiszta csomós és undorító nem lett... 20 perc kavarás és temperálgatás után kaptunk végre egy olyan tál csokit, amivel ki tudtuk mártani őket... sajnos egy pár nem sikerült valami szépen, így azokat el kellett pusztítanunk... Sovány vígasz volt, hogy megint nem tudtunk időben hazamenni, de legalább az eső is elkezdett szakadni... :(
Felvetettem az ötletet, hogy milyen jó lenne, hogy milyen jó lenne, ha a hó esne addig, amíg haza nem érünk és utána eshet megint az eső... Mire kiléptünk az ajtón, az esőből havaseső lett majd mire a buszhoz értünk hó :) megmostuk benne az arcunk, azt nem tudtuk, hogy miért kell, de azt kell az első hóval... Majd útközben elég durva vihar alakult ki, amiről tájékoztatást is kaptunk sms-ben és a szálláson is, de addigra már azért mi is összeraktuk, hogy ez nem gyerekjáték... Nagyon erős szél fújt és nagyon sűrűn esett a hó, mire hazaértünk. Én is olvastam a neten, hogy az évszázad vihara – Xaver – érkezett Németországba, amire nagyon felkészültek.

 

Az estét újra együtt töltötte a Mónika show-s brigád (Bori, Detti, Zoli és én), de most kicsit kultúráltabb videókat néztünk és retró számokat hallgattunk és iszogattunk egy kicsit :) A vihar csak dúlt kint, de mi nagyon jól éreztük magunkat, bent a meleg szobában :) Xx

Szólj hozzá!

16. Tag

2013.12.06. 22:46 Sitkei Balázs

wp_20131204_009_1386366386.jpg_1456x1867

Halihó Mindenki,

 

Kicsit nyűgösen kelt mindenki, a hosszabbra sikerült este miatt, de sikeresen beértünk a munkahelyre. Nem gondoltuk volna, hogy mi vár ránk. Dettival maradtam kettesben és eljött a vég... Zimtsterne-nyomás... de nem ám a nagy... az összes kicsit :'( A sírás és az öngyilkosság határán álltunk neki a csodás feladatnak, majd a végén átlagos számoltunk és kimatekoztunk, hogy több, mint 2300(!!!) darab nyanvadt, kis, gusztustalan (de amúgy jól néznek ki) Zimtsterné-t nyomtunk ki, laza 3 óra alatt... Kicsit odavoltunk már tőlük... Fájt a hátunk, a szemünk, már mindenhol csillagokat láttunk... Jaaa... azért, mert már mindenhol azok voltak :D
Majd rákentük a krémet a Donauwelle nevű sütikre, ami mint kiderült nálunk is van, de én szépen letagadtam, hogy még életemben nem hallottam róla :)

Majd a maradék krémből betöltettek velünk egy tortát, amit aztán el akarnak adni a Laden-ben :)

Majd Ochseneaugen (ökörszemet) készítettünk, ami teljesen máshogy épül fel, mint itthon... Vicces volt, amikor Stefan magyaráztam, hogy mi a franc is az a Ochsen... szarvakat mutogat és azt mondja, hogy az apa tehén, vagy a férfi tehén... tudod... mondom oké, akkor megvan, hogy mi lesz :) Elmeséltem neki, hogy ilyen már biztos van nálunk is, csak épp teljesen máshogy néz ki... Nálunk ez kis kosárka alakú és túrós, mazsolás töltelék van benne, de ehhez már egy kis segítség kellett nekem is.

Ezután zacskókat matricáztunk a Zimtsterné-knek, hát úgy az összeset, ami létezett a Bäckerei-ban.

 

Ebéd után mondták, hogy hát ezt a pár darab [[2300(!!!)]] Zimtsternét, de is kellene csomagolni. Hiába csináltuk hárman, én tálcára raktam, Detti a tálcákat a zacskókba, Bori pedig a géppel lezárta a zacskókat, így is kb. 2 óra alatt tudtuk csak befejezni. Szintén lekéstük a buszt és csak a fél 4-est értük el, így munka után rögtön hazamentünk. Én a vacsorát megint sikeresen átaludtam a délutáni sziesztámmal, de nem maradtam le semmiről, mert a szokásos szendvics volt... Xx

Szólj hozzá!

15. Tag

2013.12.06. 22:45 Sitkei Balázs

wp_20131203_001_1386366255.jpg_2592x1456

Halihó Mindenki,

 

a hosszú alvás után, kipihentem ébredtem, már amennyire fél 5-kor lehet. Egyedül voltam a nap elején, Caroline-nal csokis masszát készítettünk, kikentem a lemezekre, majd megsütöttük őket. Tojásfehérjeglazúrhoz mértem ki a hozzávalókat, összekevertük és kentük is a csodálatos Zimtsterné-kre... Már előre éreztem a vesztem... :) Majd több apró feladattal látott el Caroline, amire már nem is emlékszem igazán, de biztos nagyon fontos volt :D Csináltunk egy pár marcipán rózsát, bio mézmarcipánból. Érdekes volt, de hát hála Istennek, van már gyakorlatom ebben :) A nap végén diót válogattunk. Munka után bementünk a Marienplatzra, de a lányok nem akartak bentmaradni a városban így egyedül bóklásztam. Nagyon jó volt, tiszta ünnepi hangulat ugye, karácsonyi fények, zene :) Nagyon jó volt... "Sajnos" el is kapott a vásárolhatnék és vettem is egy kis édességet, egy pár ajándékot, ezt-azt :) Hogy egy ***€-s el is szállt... :$ :D a vásárok után bejártam a plázákat is, vettem egy inget meg még ezt azt, szóval egy kicsit adtam az érzésnek, mert a tegnapi borzasztó nap után úgyéreztem, mint a Garniel reklámban: "MERT MEGÉRDEMLEM!!" :)

Majd hazamentem, vacsiztunk, megint megkaptam Bálintéktól, hogy már lassan egy hete nem láttak... és hogy ők milyen finomakat esznek a munkahelyen... Mi pedig Boriékkal, ilyenkor nagyon csúnyán nézünk rájuk és...

 

Majd fogtunk magunkat és felvonultunk a szobákba. Átmentünk Boriékhoz és Mónika show-t néztünk :D Nagyon jól szórakoztak rajta, hogy a legtöbb részt kívülről fújom, de azért ők is tudtak újat mutatni... Majd amikor már nem bírtuk tovább a kultúrát, lefeküdtünk, hogy rápihenjünk a következő fárasztó napra... Xx

Szólj hozzá!

14. Tag

2013.12.06. 22:42 Sitkei Balázs

Halihó Mindenki,

újabb hét kezdődött, immár a harmadik. Szokásos reggeli rituálé... Majd tésztát méregettünk, gyúrtunk és formáztunk, a megunhatatlan Kokosmakronen-t kevertük be és nyomkodtuk ki. Majd be is zacskóztuk mind az 50.000 db-ot, a másik kedvenc feladatunk, a Dinkel-Heidesand, mini cukros kekszek felszeletelése és lemezekre pakolása sem maradhatott ki ebből a csodás napból. De ami végképp megkoronázta a hétfőnket, az a fantasztikus és abszolút kedvencem, a Zimtsterne-nyomás :D Egyszerűen ebből ugye sosem elég... :S Megkérdeztem Caroline-t és ő is szívből utálja, mert sosem látja a végét és túl gyorsan elfogy, hiába csinál sokkal többet. Majd miután szerettünk volna hazamenni, hogy tutira lekéssük a buszt, még a maradék masszát össze kellett gyúrnunk egy olyan géppel, amit még életünkben nem használtunk, fel le kellett takarítanunk az asztalt és fel kellett söpörnünk az egész cukit... nagyon jó volt... várhattunk egy órát a buszra, miközben a többi cukrász már lelépett... Szóval a hétfő egyszerűen valami csodálatos volt... Délután fogtuk is magunkat és le is feküdtünk aludni. Nekem sikerült ismét reggelig aludnom... :) Xx

Szólj hozzá!

13. Tag

2013.12.01. 22:41 Sitkei Balázs

wp_20131201_007_1385934057.jpg_2592x1456

Halihó Mindenki,

 

a mai nap nem igazán volt mozgalmas, inkább a tegnapi hamburgi kirándulás kipihenéséről szólt. Nem is emlékszem, hogy mikor keltem és hogyan, lementem reggelizni, azonban már csak a végére értem oda és mire végeztem és nekikezdtem volna csomagolni ebédet (mert csak reggelit és vacsorát kapunk a szálláson), addigra elpakolták a kajákat. Így a bőséges reggeliből megmaradt Nutellás kenyeremet tudtam csak elrakni ebédre. Délelőtt egy kicsit adminisztráltam, megírtam és leadtam a munkanaplót, és neteztem a konyhában... Érdekes cikkeket olvastam úgy, hogy kimentem a konyhába megkerestem őket, egy 6-7 darabot egyszerre, megnyitottam az összeset és visszamentem a netnélküli szobába elolvasni őket. Nagyon szórakoztató volt így...

Majd megettem azt a bizonyos nutellás kenyeremet, amitől még éhesebb lettem. Találtam egy zacskó ilyen ropogtatnivaló crackert – amit még a tanárnő hagyott itt nekünk - , de persze, hogy köményes volt... pffúúúúj, ki eszik ilyesmit? Utálom a köményt, így meg sem bontottam.

Majd mostunk egy jó nagyot a többiekkel, közben telefonálgattam, fetrengtem az ágyban és neteztem a konyhában... valahogy így telt a délutánom. Majd jöttek a fiúk, hogy mennek be a városba, mert elvileg van egy Döneres, ami nyitva van.

Kezdek egy zárójelet: (Itt Németországban elég komolyan veszik a vasárnap=ünnepnap, szabadnap dolgot, így minden, de tényleg minden, szószerint minden, a kis ajándékbolttól, az éttermeket és kajáldákon át, a LIDL-ig minden zárva van, amit mi igazán nehezen tudunk elviselni. Amúgy ha már itt tartunk biztos az Advent dolgot is nagyon komolyan veszik, mivel most van Advent első vasárnapja és csak ma világította ki mindenki a házát. Nagyon érdekes, mert eddig csak a plázák voltak kivilágítva, de mától már a házak, lakások is :))

Szóval elindultunk négyen (Arnold, Szilárd, Bálint és én) ahhoz a bizonyos Dönereshez. Meglepően tényleg nyitva volt és amíg ott voltunk és vártunk a kajánkra egész sokan jöttek és persze, mindenkit előbb kiszolgáltak, mint minket, pedig nem kértünk extrákat... :S :)
Gyros Hawaaii-t rendeltem, Pommes-sel, viszonylag jó áron volt és rengeteg húst adtak, aminek különösen örültem, mivel mióta kint vagyok, kb. 1,5-szer ettem húst. A reggeli és vacsora, mindig szendvics, de azokat a felvágottakat nem nevezném húsnak, vagy inkább sehogy. A munkahelyen, a reggeli mindig ugyanaz, helyben sült teljesen őrült, vagy teljeskiőrlésű – ki hogy nevezi – kenyér, vajjal és érdekes fűszerezésű sóval, egy kis sajttal, frissen szedett biorépával, vagy biouborkával. Finom, finom, de már nagyon unalmas... Először érdekes volt egy a szotyis kenyér, vagy inkább kenyeres szotyi, mivel néha több benne a mag, mint a kenyér :D De kezdek hozzászokni, és úgy fogom fel inkább, hogy milyen luxusportékát eszek, mert ez itt kint is drágaságnak számít, főleg a Mühlenbäckerei-os Biovollkornbrot :)

Viszont az ebéd, ami még mindig mindent visz... A zöldséges Auflauf ideje ezen a héten lejárt, volt helyette, zöldborsó leves, pennetésztával, főttkrumpli majonézes tojással (természetesen ez volt a kedvencem :S XDD hahaha...) és különféle vega-kaják, amik messziről sem láttak húst. Mindenki gyanúsan kérdezgetni bent a Bäckerei-ban, hogy hogy ízlik az ebéd, meg vagyunk-e elégedve. Természetesen nem merünk rosszat mondani, meg hát tényleg nem olyan rossz...mintha kétszer ilyen rossz lenne :D
De úgy csütörtök magasságában már úgy kicsúszott a szánkon, hogy hát finom meg minden, de izééé... úgy nagyon hiányzik a hús, mert mi magyarok azért szeretjük a húst és már nagyon régen ettünk. De szerencsére, pont egy nagyobbdarab péknek mondtuk ezt, aki nagyon helyeselt :D

 

Visszatérve a mai vacsorára, tényleg nagyon finom volt, ahogy a képen láthatjátok tényleg jókora adag volt, de kb. 10 perc alatt megettem, mert nagyon éhes voltam már, főleg a húsra. Még azt a pár szem paradicsomot is mosolyogva ettem meg... ezt mindenkinek látnia kellett volna :$ :)
Újabb hét zárult le, már a második. Olyan gyorsan telnek a napok, hogy néha nem bírom kötvetni és utolérni magam az adminisztrálással, amiért elnézéseteket kérem :) Remélem jól vagytok, és már csak ugyanennyi van hátra és találkozunk!! ;) Xx

Szólj hozzá!

Karácsonyi felvonulás Nektek!! ;)

2013.12.01. 11:39 Sitkei Balázs

Egy kis bepillantás a szombati hamburgi karácsonyi felvonulásra :) Xx

Szólj hozzá!

Csipet-csapat a kikötőben :)

2013.12.01. 11:23 Sitkei Balázs

sam_5549_m_solata_1385893352.JPG_3320x2490

Balról jobbra: Bálint, Milán, Szilárd, Bori, Zoli, Arnold, Csabi, Detti, Alex, én :)

Szólj hozzá!

12. Tag

2013.12.01. 11:18 Sitkei Balázs

sam_5555_m_solata_1385893050.JPG_3219x3284

Halihó Mindenki,

 

Szombat, kirándulás, Hamburg. Kisebb nagyobb zökkenőkkel, de megint sikerült időben elindulnunk, kiérnünk a pályaudvarra és onnan időben elindulni Hamburgba. Megint emeletes vonattal utaztunk, nagyon szuper élmény és hát itt a 2. osztály olyan, mint otthon az 1. osztály vagy a luxusvagon, ha van olyan egyáltalán :D

Szóval nagyon menő ugye, és másfél óra alatt oda is értünk Hamburg Hbf-ra. Hamburgról ugye tudni kell, hogy Berlin után a második legnagyobb város, ez a pályaudvaron is látszott. 14 vágány volt, és talán mindegyiknek volt A és B peronja is... Szóval egy kicsit sok vonat indul onnan is. Érkezés után, gyorsan összefutottunk a Brémaiakkal, akik szintén ezzel a programmal vannak kint, de hamar le is csatlakoztak tőlünk... Majd mi is megbeszéltünk, hogy jobb lesz ha szétválunk és mindig a megbeszélt időpontra gyűlünk újra össze, mert rengeteg ember volt már a Hbf-en is. A Mönckebergstraße-n kezdtük a sétát, már csak 6-an (Bori, Detti, Csabi, Zoli, Arnold és én). Ez olyasmi, mint a Váci és az Andrássy út keveredése. Nagyon drága minden, nagyon szépen ki volt világíva :) Igazi karácsonyi hangulata volt még fényes nappal is, főleg a felvonulásnak köszönhetően. Teljesen a hatása alá kerültünk mindannyian, annyira jó volt :)
Majd a vele párhuzamos Spitalerstraße-n is sétáltunk, ahol meg már egy karácsonyi vásár is volt, legalábbis idáig elnyúlott a Rathaus platz-i vásár. Itt még nem nagyon vettünk semmit, mert úgy voltnuk vele, hogy még elég korán van, és hát fel lettünk készítve, hogy Hamburg Németország legdrágább városa és ezt már tényleg az elején észre is vettük...

Majd láttunk két templomot, a városházát és indultunk tovább a megtervezett úton. Jungfernstieg-en sétáltunk keresztül, ahol újabb szabadidő keretében néztük meg az ottani vásárt is. Ott már csak Borival mentem kettesben, mert mindenki leszakadt valamilyen árúsnál. Majd ittunk egy forraltbort, én pedig már nem bírtam a csábítást a gebrannte Mandeln-nek és vettem egy Tütével :) Várom a hatását... :( Természetesen isteni finom volt :) Tuti, hogy fogok ilyet otthon is csinálni, akármennyire is macerás :)

Majd innen S-Bahn-nal (olyan, mint a metró, vagy nem mindig a földalatt megy és ritkábban vannak megállói) mentünk a kikötőbe, Landungsbrücken-hez. Régi világító torony, kirándulóhajók, egy nagy óceánjáró a távolban, rengeteg souvenir-bolt és rengeteg kajálda. Ettünk egy kis Pommes-t vettünk egy-két mütyürt, csináltuk egy pár képet és mentünk tovább, gyalog a Hamburger Dom-hoz, amiről azt mondták, hogy ott lesz a legnagyobb vásár. Mi ezt igazából úgy képzeltük el, hogy ott lesz a Hamburgi Dóm, a nagytemplom ugye, és előtte a nagy téren egy hatalmas karácsonyi vásár, mint Pesten a Bazilika előtt, csak sokkal nagyobb. Hát odasétáltunk és se dóm, se vásár... De azért nem semmi, egy hatalmas "majális", de nem a gagyi magyar, hanem a tipikus német, amilyen az Oktoberfest-en is volt és imádtam :) Rengeteg forraltboros, édességes, rengetek Casino és egyéb nyerőjátékok, céllövölde satöbbi, óriáskerék, szellemvasút, meg minden ami kell :) Szólt a zene, villogtak a fények, nagyon hangulatos volt. Két órát el is töltöttünk bent. Itt is össze vissza voltunk igazából, de nagyjából 5-6-an együtt a szokásos kemény maggal :) Borival felültünk egy szellemvasútra, ami elég jónak és ijesztőnek tűnt kívülről. Pókokat dobáltak a járókelők fejére, vér fojt a szökőkútból, meg levágott fejek lógtak a csillárról, szóval elég jónak tűnt és nem sétálni kellett, hanem ülni, gondoltuk ez jó lesz :) Az összes többinél, kint kellett a magasban a korlátnál sétálni és azt nem igazán mertük bevállalni, főleg, hogy Bori nagyon fél a magasságtól. Beültünk elindult és jött a nagy csalódás... Hát ilyen szar szellemvasúton még életünkben nem ültünk. Az egyetlen ijesztő az volt, amikor ez igazi ember, odacsapot Bori lábára a kardjával. De szegénynek akkor is a legijesztőbb részt az volt, amikor kiment a kocsi az erkélyre és lenézett a magasból... :D
De jól végigröhögtük az egészet, hogy milyen hülyék vagyunk ennyi pénz kiadni egy ekkora átverésre... Hát ugye nem minden arany, ami fénylik... :)

Majd eljött a 6 óra, gyülekeztünk, viszont a többiek menni akartak haza. Nekem még nagyon nem volt kedvem, Borinak sem, meg szerintem még egy pár embernek sem, hogy hamár itt vagyunk Hamburgba, ki tudja, hogy eljutunk-e még ide valaha, akkor már töltsünk el több időd itt. De hát a többség menni akart, akkor menjünk. Viszont felesleges volt rohanni, én tudtam, hogy nem érjük el. 18.22-kor indult a vonat és a belváros másik felében voltunk. Nem tudtuk értelmezni a metrót, ami körbemegy, de aztán mégsem, és azt sem tudtuk, hogy a 28 peronból, hányasról indul. Így odamentünk, 25-re oda is értünk, így már lemaradtunk a kiírásról is, a következő pedig még nem volt a táblán. Megvártuk, hogy hányasról indul majd, aztán visszamentünk hármasban - Bori, Arnold és én - a sétálóutcába, megnézni sötétben és kellemesen eltölteni ezt a plusz két óra szabadidőt :) Őszintén, egyáltalán nem bántuk, hogy "lekéstük" a vonatot, amúgy is korán lett volna még hazamenni. A többiek nyűgösen, fáradtan a Hbf-en maradtak. Nyolc órára visszamentünk, leültünk megvártuk a vonatot, majd felszálltunk, kielemeztük a napot és 11-re haza is értünk és álomba dőltünk :)

 

Szerencsére ez a kirándulás már sokkal jobban sikerült, mint az előző heti rostocki, és kárpótolt azért egy kicsit :) Már csak jövő héten tudunk kirándulást szervezni és Lübeck lesz a cél. Elvileg az lesz a legszebb, a középkori belváros és a karácsonyi vásár miatt. Azutáni héten már pakolunk és vasárnap indulunk is haza... Xx

Szólj hozzá!

11. Tag

2013.12.01. 11:16 Sitkei Balázs

Halihó Mindenki,

végre péntek, holnap megyünk Hamburgba. Ennek alkalmából gondoltuk megpróbálunk egy nagyon energiatakarékos utazási módot a Mühlenbäckerei-ba. A hajnali hosszú sétát levágtuk a legközelebbi buszmegállóig, pont jött a busz, amivel mentünk kemény 1, azaz egy megállót a villamosig. Ott pont jött a villamos, amivel ugye elmentünk a Marienplatzra, ahol szintén megvártunk egy buszt, méghozzá a 19-est és gondoltuk, hogy ezzel is megyünk egy megállót a Hbf-ig, ahol majd pont ott lesz a 8-as busz, ami a munkahelyre visz minket. Legalábbis a kiírások szerint ezt terveztük. Megyünk felfelé az utcán a 19-es, azaz tizenkilences busszal. Furcsa volt, mert ezt a buszt még egyszer sem láttuk reggel, mindig csak a 8-as szokott elmenni mellettünk. Bemondják, hogy "Nächsten Halt ist Hauptbahnhof. Die Fahrt endet hier." = Következő megálló a Hauptbahnhof. Végállomás... Gondoltuk királyság, nézzük a kijelzőt, hogy hány óra, erre látjuk, hogy ez nem a 19-es busz, ez már a 8-as... Nem igazán tudtuk hova tenni a dolgot, hogy a busz úgy menet közben gondol egyet és átvált 8-asra mielőtt még a végállomásra érne. De megoldódott a rejtély, hogy miért nem láttuk még soha ezt a buszt, és hogy honnan is jött mindig az a titokzatos 8-as. Megkérdeztük a sofőrt, hogy most leszálljunk vagy mi legyen, mert mi igazából a nyolcassal is utazni akarunk :D
Jó volt, megtudni, hogy eddig végig plusz energiát öltünk bele a reggeli utazásainkba, de a következő két hétben ez már biztos nem így lesz... ;)

Beértünk a Bäckerei-ba, átöltöztünk, majd belecsaptunk a lecsóba. Vagy a Kokosmakronen-be... már nem is emlékszem igazán :P

Reggel megint a furcsa, mézeskalácsillatú tésztát mértük és formáztuk zsemlékké, majd Dinkel-Heidesand nevű mini kekszekhez mértük össze az alapanyagokat, gyúrtuk össze egy hatalmas géppel, és kiporcióztuk, átgyúrtuk és henger alakúvá sodortuk őket. Majd mentek be a fagyasztóba. Ez a csöppnyi 25 kg-s tésztával úgy 2 óra alatt végeztünk ketten... Halál unalmas volt, de mi persze ezen is jót szórakoztunk... :D

Majd mikor azt hittük, hogy végre megszabadultunk ettől a förmedvénytől, jött az újabb szívás... Amiket múltkor csináltuk, azokat kellett - fagyosan - felszeletelni apró, kicsi, miniatűr szeletekre és sorban felrakni lemezekre. Újabb egy-másfél óra múlva végeztünk ezekkel a csodákkal. Nem tudom, hogy mennyiért árulhatják ezeket a kekszeket, de komolyan kezd nagyon nagyon érdekelni, mert rengeteg időbe telik és kb. 2 perc alatt megeszik szerintem, mert olyan kevés van egy zacskóban és annyira semmilyen... :S Ezután ezt kisütötték és már féltünk tőle, hogy ezeket is nekünk kell majd becsomagolni, mert akkor már teljesen kilettünk volna :(

Majd Kokosmakronen zacskókat címkézünk, mert múltkor egy darab sem maradt, de ez jó szórakozás igazából... élvezzük nagyon :D

Majd mézeskalács rénszarvasokat díszítettünk – én ugye ezt már csináltam, így gyorsan megmutattam a többieknek, hogy hogy kell, és sajnos 15 perc alatt végeztünk is vele. Ez bezzeg nem tart sokáig :( Majd szétváltak útjaink. A lányok Jenny-nek és Caroline-nak, segítettem. Piskótákat vágtunk, pakolásztunk, meg ilyenek, majd ő hazament, Jennyvel csokit melegítettünk és mi is hazamehettünk :)
Megvettük a jegyeket a másnapi Hamburgi útra.Hideg és sötét volt, szakadt az eső, nem volt kedvünk sehová sem menni, így hazamentünk kipihenni a hét fáradalmait. Nekem ez megint nagyon jól sikerült, mivel 16,5 óra alvás után, ránc nélkül, teljesen kipihenten indulhattam útnak a csodás Hamburgba... :$ ;) Xx

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása